|
Halszemű, komisz fajankó-népség
addig rázta öklét felénk míg
leszakadt az égbolt s nem találjuk egymást
soha többé.
De gőgicsélve dobbanó szíved s szomorú
esti megfutamodásod a csók elől, dagadó
vágyad a csók után s hogy először
elém terültél s teletó-szemed
(középen tajték-csöppecskével), bágyadt dalod
a tükör előtt; rakoncátlan öled mindig az enyém marad.
Hadd legyek én is komisz: az évek
létráján mindig a te neved kiáltom
majd; mindig meghallod
s mindig visszafordulsz.
S az első nap, hogy más ölelne:
sikoltva eszmélsz rám s meglátod
hogy' fetrengek széllel takart özvegy ágyon,
meglátod kohó-szemem rád meredni,
meghallod
vijjogva hívó szerenádom
és soha nem leszel a másé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem átkozom ibolyakék szemedet
Nem átkozom ibolyakék szemedet,
Pedig, pedig...
» Megcsaltalak...
Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés?
Fáj ajkadon...
» Kérdés kék szemekhöz
Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,
Tágas,...
» Ámbár égek
Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam'...
» Hol a virány...
Hol a virány, amelyet gondolok?
Hol a leány,...
» Nem tudok oroszul
Visszajöttem a Tátrából félig-meddig holtan,
Enn...
» Húzzad, húzzad
Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak...
» Szerelem, nyomorúság
Keress valamit.
Én is keresek
egy nekem...
» Várnod egy jelre...
Várnod egy jelre, várnod egy szóra;
Egyszer egy...
» A hamis leányka
"Ah mi jó, hogy itt talállak,
Gyenge lányka,...
» Vadonban
Éj leng alá a mély vadonra,
S az út majd jobb...
|
