Halszemű, komisz fajankó-népség
addig rázta öklét felénk míg
leszakadt az égbolt s nem találjuk egymást
soha többé.
De gőgicsélve dobbanó szíved s szomorú
esti megfutamodásod a csók elől, dagadó
vágyad a csók után s hogy először
elém terültél s teletó-szemed
(középen tajték-csöppecskével), bágyadt dalod
a tükör előtt; rakoncátlan öled mindig az enyém marad.
Hadd legyek én is komisz: az évek
létráján mindig a te neved kiáltom
majd; mindig meghallod
s mindig visszafordulsz.
S az első nap, hogy más ölelne:
sikoltva eszmélsz rám s meglátod
hogy' fetrengek széllel takart özvegy ágyon,
meglátod kohó-szemem rád meredni,
meghallod
vijjogva hívó szerenádom
és soha nem leszel a másé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megcsaltalak... Megcsaltalak. Fáj szívedben a kés?
Fáj ajkadon...
» Szerelmem Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Vádlón ne kutass a szivemben Vádlón ne kutass a szivemben,
megvetlek örökre,...
» Húzzad, húzzad Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak...
» Kinek lehet hinni... Kinek lehet hinni,
Ha nem ollyan szivnek
Az ki...
» A violához Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz...
» Kései sirató Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem...
» Naptól virit... Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy...
» Szerelem, nyomorúság Keress valamit.
Én is keresek
egy nekem...
» Hiven sohase szerettem sókjaimat szedtem, vettem,
Híven sohase...
» Ne gyónj nekem, minek gyónnál!... Ne gyónj nekem, minek gyónnál!
Álnokabb vagy a...
|