|
Halszemű, komisz fajankó-népség
addig rázta öklét felénk míg
leszakadt az égbolt s nem találjuk egymást
soha többé.
De gőgicsélve dobbanó szíved s szomorú
esti megfutamodásod a csók elől, dagadó
vágyad a csók után s hogy először
elém terültél s teletó-szemed
(középen tajték-csöppecskével), bágyadt dalod
a tükör előtt; rakoncátlan öled mindig az enyém marad.
Hadd legyek én is komisz: az évek
létráján mindig a te neved kiáltom
majd; mindig meghallod
s mindig visszafordulsz.
S az első nap, hogy más ölelne:
sikoltva eszmélsz rám s meglátod
hogy' fetrengek széllel takart özvegy ágyon,
meglátod kohó-szemem rád meredni,
meghallod
vijjogva hívó szerenádom
és soha nem leszel a másé.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Leányok
Teljes egész életemben
Nem gyűlöltem, csak...
» A violához
Hervadj, hervadj száradon,
Mit nevetsz...
» Húzzad, húzzad
Húzzad, húzzad keservesen,
Ne erősen, csak...
» Vádlón ne kutass a szivemben
Vádlón ne kutass a szivemben,
megvetlek örökre,...
» Nem haragszom
Nem haragszom a rózsámra,
Kibékültem már...
» Naptól virit...
Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy...
» Népdal
Piros rózsát szakasztottam,
Szép szeretőt...
» Kérdés kék szemekhöz
Édes kislyányom, nyisd ki a szemed,
Tágas,...
» A levél
Ahogy először jöttél velem
új völgybe, s szemed...
» Ne gyónj nekem, minek gyónnál!...
Ne gyónj nekem, minek gyónnál!
Álnokabb vagy a...
» Ámbár égek
Ámbár égek,
Hozzád leborúltam,
Magam'...
|
