|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik,
szenvedélye...
» A szerelem filozófiája
Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
|
