|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Új tavasz ez
Az Ősz, melybe ellátogattál
Kiváncsian és...
» Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ki tested hajlékony ághoz hasonlítja,
Csak...
» Meg akarlak tartani
Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Az én szerelmesemnek meg-hívása
A gyenge bor-tövetske
Szil-fánkat ált-ölelte:
A...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Levéltöredék barátnémhoz
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S...
» Izlett a tea
Izlett a tea, s vitatárgynak
csemegéjük is, a...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
» Csábitás
Fehér az arcod, mint a hó,
A lelked színe...
|
