|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Péntek
Elvétem már a tárgyakat. A lényeg
elsikkad már...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Így, ilyen forrón
Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépsége...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
» Szerelmem
Lány, velem ne játsszál, hogyha hízelegni
Látsz,...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Indián szerenád
Első álmom rólad volt,
Első álmom elröpült,
Még...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
|
