|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Az esküvő Szerelmes
Esküszöm tenéked, Laura!
esküszöm, hogy nem...
» Nászdal
Bontsd ki a gyönyör rejtekébül
forrón lihegő...
» Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De...
» Ha van hozzá jó szemed
Ha van hozzá jó szemed,
és a dalaimba...
» Vágyódás
Ha majd a sok hazugság véget ér!
s te...
|
