|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lankadtság
Szelíd légy, Kedvesem, szelíd, szelíd,...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Vallomás
Nemcsak téged
szeretlek, akitől jutalmul s...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Vendég a szobámban
Lelkem sötét szobájába
Lábujjhegyen - meg ne...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a...
» A névtelen kedvesnek
Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
nincs...
» Mimóza
Mély, puha álom – sárga féltés
ez a...
|
