|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» Két sziv között
A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Hogy váltunk el mi ketten
Hogy váltunk sok évre
Némán, könny között,
Szív...
» Nyár
A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Anná...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
|
