Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elcsüggedt Ha szerettem, megbántam,
Valamennyi, kit...
» Ébredés Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» Virágének Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a...
» Átváltozás Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf,...
» Álmodom egy nőről Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és...
» Beszélgetés Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Rózsák a rácson Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Árva szerető Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.
Mások...
» Kár volna értted Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok...
» Kérésem egy Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» Halászleány Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
|