|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De...
» Mucsi Örzsi
Vásárhelyi Piac-utca be széles,
A Mucsiné Örzsi...
» Szerelmes panaszok
Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom...
» A hold fehéren
A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sűrűjében,
m...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
|
