|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Téli rege
Hamvadó tűz mellett ülök a szobában,
Álmodásra...
» A szerelem tilalma
Minden érez gerjedelmet,
S én kerűljem a...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Valaki
Kitölteni az űrt,
a dolgok réseit
csak...
» (ismeretlen)
Ha nem lenne Nő
A férfi áporodna,
Egymást...
» Szerelmes vers
Szívem dobog
Csak az boldog
Ezt én nem...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» Lyánka gyötrelme
Ó égető kín,
Ó gyötrelem
Viszonláng nélkül
A...
» Hold szitálja hűvös aranyát
Élj, ha élsz! Csókolj nagyon, ha csókolsz!
Arany...
» A beteg leány
Megvan az én szivem sértve,
Halálosan...
» Phyllis
Phyllis haragra gerjed,
S bosszút kiált...
|
