|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Még egyszer Lillához
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miolta szívem...
» Egy asszonyt várok
Ezer szem kérdi s meg nem érti:
Miért jöttem és...
» Rajongás
Kereslek a nagy emberáradatban,
Mely az utczák...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Nincs békém
Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s...
» Együttlét
Balzsamoztak az akáclevelek,
miket homlokod...
» Szerelem
Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz,...
» Nem szeretsz
Nem szeretsz, már szánalom sincs benned.
Rútnak...
» Mindig...
Mindig reménytelen volt a szerelmem,
Mindig...
|
