|
„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer lennél hűtelen:
A fájdalom gonosszá tenne,
S a pokol megnyilnék nekem!”
Szólott a lány: „Bár megnyithatnám
A pokol rémes ajtaját,
Venne körül a gonosz lélek…
Látnád hűségem legalább.”
És fölkeltek, s a hold fényében
Ott termett mögöttük az árny,
És nem látták: mint tombol, tánczol
Az ördög lépteik után.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Két szeretőre
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevert...
» Ki a hibás?
Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» A keserédes
A rózsa szép virágszál,
De tüske szúrdal...
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» Viszont
Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme...
Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
|
