|
Kisirt szemekkel ébred rám a hajnal,
Sötét szobában oly szörnyű a csend
A messzeségből egy nászindulónak
Tépett zenéje a fülembe cseng.
Nászágyamon lehunyt szemekkel élem
Még egyszer át a nászelőttiséget:
A vágyakat-sovárgás templomában
Mindentigérő sejtelemmiséket.
Csukott szememből sósizű melegség
Lassan az ajkaim felé szivárog
A sejtésekre jött a bús valóság,
Az álmoknak lassan végére járok...
Sötét szememnek sűrű sátorából
Egy villanás a nászi ágyon át
És összetörnek fülsértő robajjal
A földreejtett álomamphorák...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piros száj
Égő szalag
Egy kisded száj határain,
Édes...
» Az én szerelmesemnek meg-hívása
A gyenge bor-tövetske
Szil-fánkat ált-ölelte:
A...
» Akácvirág
Ahol járok mindenütt csak
Sűrű, édes...
» Egy leány emléke
Emlékszem még rá. Midig mohó volt,
szemébe láz...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Szerettelek
Szerettelek téged
Hajnalhasadáskor, -
Harmatos...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
|
