|
Álmomban lágy gyolcsot szőttél,
Oly elomlót, mint a köd.
Csak libegett, nem suhogott
Holdas ujjaid között.
S nőtt a kelme, mint az emlék
S tél előtt az éjjelek.
Min a vágy és mint a láz, hogy
Nélküled nem élhetek.
Tudtam jól, hogy álmodom csak,
De vágy-rajzolt válladat
Megérintem... Te rámnéztél
S így szóltál: "Árny-alak
Mért kisértesz? Tegnap este
Elaludtam s tudom én:
Annyi vagy csak, mint a csillag
Az esti tó tükörén."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fanny.
Életutam’ csaknem bejártam.
Csalódtam s...
» Várj reám
Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz...
» Ködös este
Köd előttem, köd utánam...
Láthatatlan...
» Kék virágok közt
Hogy búsan a vonatra szálltam,
lenn volt az éji...
» A galambok
Mondod, lány, hogy ablakodra
Kis galambok...
» Esdeklő szerelem
Ím, a nap leereszkedik
Thétis bíbor...
» A várakozó
Várakozás, te csalárd érzet szerzője, keserv...
» Kukuku, kukucskám...
1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám...
» Asszonysziv
Kicsi asszonyszív, törékeny játék,
Ha a kezembe...
|
