|
Álmomban lágy gyolcsot szőttél,
Oly elomlót, mint a köd.
Csak libegett, nem suhogott
Holdas ujjaid között.
S nőtt a kelme, mint az emlék
S tél előtt az éjjelek.
Min a vágy és mint a láz, hogy
Nélküled nem élhetek.
Tudtam jól, hogy álmodom csak,
De vágy-rajzolt válladat
Megérintem... Te rámnéztél
S így szóltál: "Árny-alak
Mért kisértesz? Tegnap este
Elaludtam s tudom én:
Annyi vagy csak, mint a csillag
Az esti tó tükörén."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esdeklő szerelem
Ím, a nap leereszkedik
Thétis bíbor...
» Nyár
A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Anná...
» Matild
Ifjukoromnak eszményképe,
Te voltál az a...
» Azt mondjátok...
Azt mondjátok, halvány vagyok;
Nem is csoda, ha...
» Ködös este
Köd előttem, köd utánam...
Láthatatlan...
» Kék virágok közt
Hogy búsan a vonatra szálltam,
lenn volt az éji...
» Eső
Az eső magasról jön
és halkan fürdeti a...
» Kukuku, kukucskám...
1.
Kukuku, kukucskám!
Szállj én hozzám...
» A galambok
Mondod, lány, hogy ablakodra
Kis galambok...
|
