|
Tízéves voltam. Vacsora után
Kisurrantam a hintahelyre még.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Engem nézett az augusztusi ég.
Mert tudta jól: eljött a pillanat,
Hogy én is ráemelem szememet,
S az első látás megpecsételi
A rólam megírt költő-végzetet.
Megragadtam a hinta kötelét,
Lendültem a mosolygó ég alatt...
Egyszer csak fölvetettem szememet,
S szemem, mint a halotté, fennakadt,
Megtört a hinta lendülete is.
A csendben, messze, harsogott a gát,
Elénekelte az én életem
Egyetlen, örök szerelmi dalát.
Ó, szép volt akkor farkasszemet nézni
Ezer szemmel egy régi éjszakán,
Azóta mindíg ezer szembe nézek,
És fennakadok millió csudán.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Akkor megáldott, - s megrontott az ég:
Egy szempárba egészen elmerülni
Azért nem tudtam eddig soha még.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azt nem reméltem...
Azt nem reméltem,
Soha sem véltem,
Melly...
» Köszönöm, hogy szerettelek
Pénzzel, szóval, könnyel, imával,
mivel kellene...
» Ének
Újra látom a te lassú szádat
(a tenger...
» Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a...
» Ködös este
Köd előttem, köd utánam...
Láthatatlan...
» Szép és hű
Szép vagy, Amália, szép; de ha szép a bájos...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Nyílj meg szerelmem...
Nyílj meg ,szerelmem, szépség,
hadd csókoljam,...
» Étellel, csenddel...
Csak a szél. Már megint nem te vagy,
pedig...
» Rosszaság óráján
Be sok virágot hozott ez a nyár!
Be illetetlen...
|
