|
Tízéves voltam. Vacsora után
Kisurrantam a hintahelyre még.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Engem nézett az augusztusi ég.
Mert tudta jól: eljött a pillanat,
Hogy én is ráemelem szememet,
S az első látás megpecsételi
A rólam megírt költő-végzetet.
Megragadtam a hinta kötelét,
Lendültem a mosolygó ég alatt...
Egyszer csak fölvetettem szememet,
S szemem, mint a halotté, fennakadt,
Megtört a hinta lendülete is.
A csendben, messze, harsogott a gát,
Elénekelte az én életem
Egyetlen, örök szerelmi dalát.
Ó, szép volt akkor farkasszemet nézni
Ezer szemmel egy régi éjszakán,
Azóta mindíg ezer szembe nézek,
És fennakadok millió csudán.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Akkor megáldott, - s megrontott az ég:
Egy szempárba egészen elmerülni
Azért nem tudtam eddig soha még.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köszönöm, hogy szerettelek
Pénzzel, szóval, könnyel, imával,
mivel kellene...
» Azt nem reméltem...
Azt nem reméltem,
Soha sem véltem,
Melly...
» Megálmodtam...
Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Szívem falán
Szivem falán a gond sötétlik,
Egy árny a...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» A vörös kupolánál
S mégis látom az arcodat,
sötét szemhéjad...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
|
