|
Tízéves voltam. Vacsora után
Kisurrantam a hintahelyre még.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Engem nézett az augusztusi ég.
Mert tudta jól: eljött a pillanat,
Hogy én is ráemelem szememet,
S az első látás megpecsételi
A rólam megírt költő-végzetet.
Megragadtam a hinta kötelét,
Lendültem a mosolygó ég alatt...
Egyszer csak fölvetettem szememet,
S szemem, mint a halotté, fennakadt,
Megtört a hinta lendülete is.
A csendben, messze, harsogott a gát,
Elénekelte az én életem
Egyetlen, örök szerelmi dalát.
Ó, szép volt akkor farkasszemet nézni
Ezer szemmel egy régi éjszakán,
Azóta mindíg ezer szembe nézek,
És fennakadok millió csudán.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Akkor megáldott, - s megrontott az ég:
Egy szempárba egészen elmerülni
Azért nem tudtam eddig soha még.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azt nem reméltem...
Azt nem reméltem,
Soha sem véltem,
Melly...
» Köszönöm, hogy szerettelek
Pénzzel, szóval, könnyel, imával,
mivel kellene...
» Szomorúság
Én hozzám is beköszöntött
Az első vig...
» A fürdőző Hajna
A Zalán futásából
Hajló fényében ragyogott...
» Szerelem
Nem baj, ha verlek, mint a ménkő a fákat,
S...
» Ha azt hallod majd...
Ha azt hallod majd rólam egyszer,
hogy legszebb...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek?
E...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Levél
Szünetszakadatlan
csak neked írnék -
mindent...
» (ismeretlen)
A szerelem szövet, melyet a természet szőtt, és...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
|
