|
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy dalt a szerelemrül.
Az évek szárnya gyorsan rebben,
Más nóták jöttek, elfeledtem.
A szerelmet, azt nem sajnálom,
Ifjuság nélkül az csak álom,
De hogy a rímek cserbe hagytak,
Az oly szomoru gondolatnak.
...Látom olykor az utcán menni,
Ő rajta nem változott semmi,
Termete lenge, haja arany,
Csak én változtam, csak én magam.
Ő rám tekint, én rá tekintek,
S úgy rémlik, mintha tudna mindent,
Hogy ifjuság, dal s rím oda van -
S én oly szörnyen szégyellem magam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dobd el!...
Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Hervadsz, hervadsz
Hervadsz, hervadsz
Szerelem rózsája, –
Isten...
» A Dunán
Folyam, kebled hányszor repeszti meg
Hajó...
» A búcsúzó szerelem
Nincs több, mint két ezredéve,
A szerelem itt...
» Idegen erdőben
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek...
» A szolgalegény
Fáj a szivem, majd meghasad;
Szeretnélek, de...
» Egy lány felett
Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly...
» Szerelem és ravatal
Ha durcás kis arcod
Egészen az arcomra
Fekteted...
|
