|
Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság enyhiben.
Ma száll szerelmem bronzhajadra,
Mint holdsugár pajkos patakra.
Ma bús torokbul hull a szó,
Mint holt fölött a puskaszó.
Ma nem fogynék ki én a csókbul:
Galamb szemelne friss kacsókbul.
Ma ím elődbe térdelek,
Szerelmesen köszöntelek.
De férfiságom harcra int,
Csitítom, fölpattan megint.
S oly bús szivem, hogy még megöllek.
Nem ma, ne félj, ma üdvözöllek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Veszett éhségem égő,
de visszatart a...
» Remete a bálban
Félig nyitott asszony-szemek
Mint gyémántok a...
» Szerelmes dal
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te...
» Átkom volt az
Átkom volt az énnekem már,
Hogy a kiket...
» Ha szeretlek...
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
» (ismeretlen)
Szeretném, ha az életed alkonyán
ezüst hajjal...
|
