Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.
Elég volt annyi éven át remélni
és várni kiméletesen;
már nem kiméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.
Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmult örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.
Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk ujra,
egyszer, talán, ha észretérsz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem adom vissza Visszaadok én mindent,
Ha visszaadni lehet.
De...
» Nem érdemeltelek meg Nem érdemeltelek meg,
elvesztettelek.
-Irgalmad...
» Fátyol Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Álmok szőnyegén Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
» A társ Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts...
» Kinek már álma sincs Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Búcsú A sárga lomb megreszket,
levél hull, jön a dér....
» A szeretet nem puszta szó Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Lefojtott válasz Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád,...
|