|
Simogass csak, olyan jó a kezed,
megint bucsuzom, megint elveszett
A gőgös Ady minden dacos gögje.
Életemen fél-versek szemfedője
Hazug csókok emléke ajkamon.
Simogass csak, olyan jó a kezed,
Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom,
Simogasd meg ráncos vén gyermek-arcom.
Feddj meg busan, hogy én rossz, elveszett
Szegény ördög csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed.
Mikor talán már minden elveszett,
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom már magamat szeretni.
De itt van és olyan jó a kezed.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Az én szerelmesemnek meg-hívása
A gyenge bor-tövetske
Szil-fánkat ált-ölelte:
A...
» Mondják, hogy szép
Mondják, hogy szép, és én semmit se mondok,
mond...
|
