SzerelmesLevél.hu fejléc



Főoldal » Szerelmes versek » Magány » Leselkedő magány

Leselkedő magány

Szerző: Dsida Jenő


És egyszer, tudom, te is elmégy
a nyughatatlan árnyak útján.
Mogorva lesz, üres és értelmetlen
a hóbaguggolt kis fagyos faház.

Tárva felejted az ajtót.
Küntről beszitál, borzongat a köd
s az esti szél bezúg, besír
a végtelen fjordok felől.

Egy elfelejtett képedet
felakasztom a deszkafalra,
örökmécsest gyújtok elébe...
És csöndesen a küszöbre ülök.


Küldd el ezt a verset szerelmednek!

Neved:
E-mail címed:
 
Címzett neve:
E-mail címe:

Üzeneted:





További versek honlapunkról:

» Magány
Mint héjj az almát, borít a magány, körülkerítet...
» Magányosság erdejében
Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok...
» Szeretnék szeretni
Szeretnék szeretni. Mert nem szeretek mélyen,...
» Jaj...
Féltékeny élet a magányos élet s mint sárga...
» Sötétedik
Tüdő taglója, szürke menny szelekre ül, gyüjti...
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak? És...




Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten. Feliratkozás a hírlevélre!



Minden jog fenntartva © 2024, www.szerelmeslevel.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info(kukac)szerelmeslevel.hu