| Az irántam érzett szerelem engem semmire nem kötelez. | Bár magad álom vagy csupán,
a tenger és a föld között
te vagy az igazi part, mely után
kinyúlik... | Hát ilyen a szerelem? Odáig juttat minket, hogy még azt a szakadékot is visszasírjuk, amelybe kis... | Jó hírben áll, csinos és kellemes,
De nekem ugyan nem kellene. | Aki szerfelett boldognak engedett lennem öt esztendeig, nincs jussom ellene zúgnom, ha most nem vagyok. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Boldog soha nem lesz, mert én hiányozni fogok neki. Ez lesz a büntetése, amíg él. Én tudom, hogy az... | Miért nem tekintesz vissza
legalább egy gyöngéd pillantásra?
Felkelt már a nap, sugarai
fénnyel... | | Az igazi szerelemnek kell fizetnie a balul sikerültért. Ez a fonákság, sajnos, mindig gyakori lesz,... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága... | Az asszony számára is elérkezett a pillanat, amikor föl kell tennie magának a kérdést, egész női... | Mit ér a szív, ha elkorhadt belül,
ha szenvedélytől többé nem hevül?
Mit ér napod egyetlen perce... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Az arcodat már álmomban se látom;
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek, ha szél borong a... | Állok itt most kiraboltan,
szerelemből száműzötten,
félig élve, félig holtan,
állok árván, megraboltan. | A szívet azért rejtette el az Isten, hogy a fájdalmát senki se lássa. | Már rég nem egymást szerettük,
csak a szerelmet együtt;
veszteségünket, mely mint a belső... | Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltűntél az idő
vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Két szív suhan... S történjen bármi;
oly szép: nem remélni, de várni...
A száj ég, a szem szöge... | Nem jó elfojtani egyetlenegy kivánságot se. Jobb, ha kiüt rajtunk minden vágyunk, mint a himlő; ha... | Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test... | Kimondatlan szavaink mérik közöttünk az időt
kíméletlenül.
Nézem:
ez a perc is messzebbre... | Régi józanságomat kérlelem:
csak elkerülne már a szerelem!
Csak kerülne - s emléktelenül
nézném,... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
