A szerelem olyan szenvedély, amely akkor is éget, ha nincs hozzá társ. Akkor talán még kínzóbb.... | Tartsd az eszedben, semmi sem olyan unalmas, mint a ragaszkodás. | A barátság elhidegülésének és lazulásának megvannak a maga okai; a szerelemben annak, hogy nem... | Egy kézfogás még, - töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se... | Nem hiszek a plátói szerelemben. De csak a fizikai, testi szerelem is felszínes, csonka... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Az irántam érzett szerelem engem semmire nem kötelez. | Bár magad álom vagy csupán,
a tenger és a föld között
te vagy az igazi part, mely után
kinyúlik... | | Hát ilyen a szerelem? Odáig juttat minket, hogy még azt a szakadékot is visszasírjuk, amelybe kis... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Jó hírben áll, csinos és kellemes,
De nekem ugyan nem kellene. | Aki szerfelett boldognak engedett lennem öt esztendeig, nincs jussom ellene zúgnom, ha most nem vagyok. | Boldog soha nem lesz, mert én hiányozni fogok neki. Ez lesz a büntetése, amíg él. Én tudom, hogy az... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Miért nem tekintesz vissza
legalább egy gyöngéd pillantásra?
Felkelt már a nap, sugarai
fénnyel... | Az igazi szerelemnek kell fizetnie a balul sikerültért. Ez a fonákság, sajnos, mindig gyakori lesz,... | Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága... | Az asszony számára is elérkezett a pillanat, amikor föl kell tennie magának a kérdést, egész női... | Mit ér a szív, ha elkorhadt belül,
ha szenvedélytől többé nem hevül?
Mit ér napod egyetlen perce... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Az arcodat már álmomban se látom;
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek, ha szél borong a... | Állok itt most kiraboltan,
szerelemből száműzötten,
félig élve, félig holtan,
állok árván, megraboltan. | A szívet azért rejtette el az Isten, hogy a fájdalmát senki se lássa. | Már rég nem egymást szerettük,
csak a szerelmet együtt;
veszteségünket, mely mint a belső... | Mindennapi örömöm voltál, és mégis eltűntél az idő
vadonjában. Szétfoszlottál a semmiben. Már nem... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|