|
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s alá:
Ő az, ki a gyöngyéletet
Fennen magasztalá.
Nyomán ropog, sivít a hó
És a legény sohajt -
Gondolkodik, tiz éve hogy
Mikor telik be majd.
Kancsók között nem fútt a szél
Az átkozott tanyán,
Hol kedve gyúlt csillámruhák
És fürge mén után.
Lelkében visszavándorol
Kedvelt övéihez -
"Ha megkerűlök Erzsiből,
Beh szép menyecske lesz!"
Többé nem oly csipős az éj,
Hogy megbusitaná -
Fagyos bajszát simítja meg,
Vigan lejt fel s alá!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Múzsa
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» A mindenség szerelme
Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
|
