Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott ködfejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Táncoló tűzliliomok /Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Kérdés A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» A hős és kedvese Elment a hős csatába,
Hő keble dobogott,
Kivíni...
» Hogy mondjam el Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Halott szók hona Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
valami...
» Csillagod föl nem kél Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Egy úrilány portréja Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Hiába hideg a Hold Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Az én szívem Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Brilliáns Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Könyörgés Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Házasság Pénz és szeretet kell a jó házassághoz,
Különben...
» Ezüstnyelű aranykalapács Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Együgyű szerelmes évődés Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Tizenkét vallomás, utószóval Egy éve hogy nem írtam verset néked,
s a kék...
|