|
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat, Budapest nevet
S a vén Lánchíd dalolni hall
Uj éneket.
És zsongva jár a forró forgatag,
Észbontó vállak bársonya vakít.
Úgy érzem, hogy nem találtam
Itt valakit.
Láttam sokszor, szemébe néztem.
Lehet, mosolygott ő is keveset.
Mégis ma, hogy nem volt itten,
Oly jól esett.
Cicomás nagy vásáros bódé,
Veri a dobot a bohócsereg.
Heje-huja - és a könnyem
Mégis pereg.
Ki ad többet? te, vagy ez, amaz?
Csengő sárarany, kegyetlen nagyúr,
Felűl eddig te maradtál -
És én alul.
Szóljak? mégse, kinek beszélnék?
Még porba nyűgöz gúny, kor, hatalom.
Fog hallani más dalt a Lánchíd
Egy szép napon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Szeretem
Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a...
» A csalfa szeretőnek megvetése
Hasztalan mászkálsz lábomnál,
Ismerem már...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Livia
Én néma lányom, titokzatos szépem,
Bús idegen a...
» Behunyt szemekkel
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» A fehér csönd
Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
Itt a fehér...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
|
