|
Behunyt szememnek barna kárpitjára
Akarom vagy se: járva, állva, fekve
Csak téged fest a látások ecsetje.
Ahogy ülsz békén. Ahogy lassu ivben
Karod mozditod lágyan és szeliden,
Kibomlott hajad igazitod hátra.
Szép szád hallgat, mint mesebeli rejtek.
Aztán fáradtan a kezed leejted.
Mint kinyilt nárcisz hull piros ruhádra.
A toronyóra kondul: kettő... három...
Aludni kéne... S gyűrt-vetett párnámon
Behunyt szemem az álmot fájva várja.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Csak álmodtalak?
Beszíva Veszprém levegőjét,
reám borult a...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
|
