|
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Mosolygva leste képem lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Nem bírta többé az égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Lantján folyó tűz érte a húrokat,
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmeseket óvják
A szerelmeseket óvják
a befalazott ég...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Lelkemből szólva
Ne kérdezz a szavakról többet, ó, barátom,
A...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Népdal
Fenn mosolyg a’ holdvilág,
Fénylik mint...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
|
