Egy nap meg egy éj

Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott, vele

játszani, a szerelem s a szeszély;

ajakunk s a szivünk zeneként dobogott bele,

ő muzsikált vele, röpte hozott ide,

mert meg akarta mutatni, mit ér

egy nap meg egy éj.



Nagy szárnya kinyílt, betakart, megölelt vele;

semmi gonosz gyanu ide nem ér,

követne a lába, gyalázna a nyelve, de

a szerelem sürü mirtusza rejt; s vele

lelket a testtel egy üdvbe zenél

egy nap meg egy éj.



De rebben a szárnya, mi nem mehetünk vele;

(hallod? a reggel örök dala kél!)

egy nap meg egy éj ragyog gyönyörűn vele;

menjen! a mirtusz is ím tovatűn vele!

Ennyi a földön az isteni kéj:

egy nap meg egy éj.