|
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig sírhatnék:
kinek hódolok,
semmit sem adott
epedő szerelmemért.
Amit vágytam rég,
s amit vágyok még,
már valóra nem válhat.
Engem, a szegényt,
itt hágy, ami szép,
kedv és javak elszállnak.
Amikoron látlak,
gőgöd sajgó bánat,
vígasságom elveszett.
Hiába ha vágylak,
inkább a halálnak
ajánlom meg testemet.
Hetvenkedhetek:
érted szenvedek,
amióta ver szívem.
Szánd meg hát beteg,
gyötrött lelkemet,
már örömöt adj nekem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A te szemed...
A te szemed, a te szíved
Aranyos nap, rózsa...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Ha te ugy szeretnél...
Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
|
