|
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként a' ködlepel -
Sovárgó szememnek éjjelében
Láthatatlan fényben úszik el.
Elmerengek égi arczaidnak
Túlvilágon kölcsönzött haván,
'S üdv folyik felém szép rózsaajkid
Ezüsthabként ömlengő szaván.
Néha fennlebegsz a' fellegárban,
Majd alant virágos partokon, -
Elfeledve játszodol közöttünk:
Hogy e' föld egeddel nem rokon.
Nem kívánom istenült szerelmed
Oh dicsőűlt tulvilági kép!
Angyalokból szőtt szellemvalódhoz
Úgy sincsen teremtve földi szép.
Csak lebegj te, csak lebegj felettem,
Mint a' néma hóld az éj felett,
Látom istenarczid mind őrökre
Míg csak bennem él a' képzelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
|
