|
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott se messze tőlünk,
Csak a szomszédunkban.
Csak a szomszédunkban.
De ott is szegénynek,
Falu rózsájának,
Falu legszebbjének.
Én meg soha, soha,
- Szegény fiú módra, -
Kis falunk határát
Át ne léptem volna!
Nem tanultam volna
Olvasni se másból:
Csak a te szemedből,
Csak a te orcádról.
Oh, onnan se másról,
Onnan se egyébről,
Csak a szíveinknek
Örök szerelméről!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
» A szénégető leány
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány...
» Ha te ugy szeretnél...
Ha te ugy szeretnél
Ahogy én szeretlek,
De...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Betyár-átok
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
K...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Tavasz, korodnak...
Tavasz, korodnak ifjú hajnala,
Feslő kis rózsa...
|
