|
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér sapkád az büvölt
És gyilkolt a szemed.
Azt sem tudtad, hogy élek,
Én a botor diák.
Sosem beszéltem véled,
Te misztikus virág.
S eltűntél, mint a szép nyár
Egy őszi éjjelen...
De a páholy az meg van
És mesél csöndesen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
|
