|
Kinek láncon keze-lába,
szomorú az éjszakája.
Kezem-lábam nehéz láncon:
nagy is a szomorúságom.
Gondolkodom, de nem másról:
rác kocsmáros leányáról.
Csókot nyomott a szememre:
láncot vertek a kezemre.
Ha ez álom, hadd virradjak!
Ha valóság, hadd álmodjak!
Akár álom, akár való,
verje meg a Mindenható!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem bánat az
Nem bánat az, bárhogy sajog a szíved,
Ha már...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Brekeke úr házassága
Megunta Brekeke a magányosságot,
Igen...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
|
