|
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak, bizakodók, szüzek.
Hivott a tenger, szava egyszerü.
Izzott a vágy, máglyáztak a tüzek.
És elindultak az élet-hajók,
Arany vitorlás, büszke paloták.
A partokon én vártam egyedül,
Értem nem jöttek igéret-csodák.
Az én hajóm, egy furcsa kék hajó.
Sem ékessége, disze, bibora.
Hivott a tenger s aki elkisért:
Kormányos kedvem, dacos cimbora.
Örvénybe csendesül a gyáva szó.
Az én hajóm is látták hajnalok.
Lázas szerelmek égtek árbocán,
Csipkézték dalok, üdvök, sóhajok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Szomorúfűz ága
Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
|
