|
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév.
Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen,
mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év.
Én vágyaim tüzével, melyet ismersz,
behúnyt szemmel felékesítelek.
Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz,
e messzi ágy mélyén is rádlelek.
Cserepes ajkam fuldoklón lezárom,
mint akkor, a kis pesti rossz szobában,
hol jázmin-térded fénykörébe szálltam.
Dicsőülten karom épp úgy kitárom,
lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen...
S öklöd drága ütését épp úgy érzem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» Ideál
Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Népdalok a kornak
I
Úgy ég a tűz, ha lobog,
Úgy élek én, ha...
» Hintaszéken
Puha karosszék, kályha, hinta,
Koszorú a...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
|
