|
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes borral teli serleget.
Ajkamtól félre-félre tollak,
Hogy tovább élvezhesselek.
Karcsú ezüst királyi serleg,
Aki csak lát, a vére föllobog.
Ilyen mámort még nem teremnek
Bánatok, bűnök és borok.
A gyönyörüség került engem
És most igéri habzó italát.
Ezüst serleggel a kezemben
Elzengem-é még a mámor dalát?
Ó küldd már a halálos mámort
S összeroppantlak ezüst serlegem,
Kiből én ittam s kiben a halál forrt,
Ajkához többé senki ne vegyen.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Most ölelne valaki
Most ölelne meg valaki,
Most jönne az igaz...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» A multért
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
» Kerestem a boldogságot
Kerestem a boldogságot
Egy barna lány kék...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
|
