|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Mért nem születtél te...
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott...
» Nem mehetek hozzád
Szép nyár van ott?
Itt nyara van minden...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
|
