|
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.
Juliska nem talál: Kevés még a virág.
- Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.
Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:
ez a vallomásnak legkönnyebb formája.
Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,
pedig neki is van egy-két ibolyája.
Mikor aztán hátramaradtak kettősben,
Juliska mosolygón a szót így folytatta:
- S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.
A fiú erre a kalapját tartotta.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Három fekete asszony
Három fekete asszony
Tépi a lelkemet,
Hogy sír...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Édes kín
Búm sohajja, szűm keserve,
Üdvsugár bús...
» Szomorúfűz ága
Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Esős nap
A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
|
