|
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő, melyet
szél hajt, céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, –
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, – néztem, – nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Levél
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Virágok beszélgetése
Külön indákon tekeregve bús virág voltam, bús...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» A néma lomb
Oly lázasan ragyog a lomb
árnyékos mély...
» Egymásra lelt
Egymásra lelt, s rögtön kevés lett
egymásnak...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
|
