|
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig csak Neked,
Ám e versnek nincsen vége,
Nem is lesz soha,
Tovaszáll a messziségbe
Mindenik sora.
Évek óta kottázgatom,
Éjjel-nappal dajkálgatom,
Féltő gonddal vigyázok rá,
Aztán hirtelen
Porrá válik, csillagporrá –
Nincs nyugtom nekem.
Ez a versem kedves teher:
Tündérmadár, dalt énekel,
De vállamról tovaröppen,
Fellegekre ül
S ott mesél a pára-ködben
Rendületlenül.
Ez a versem örök regény,
Sose érek végére én,
Ez a versem, mint az álom
Köröttem lebeg,
Mesét mond egy gyermekszájon
Mindig csak Neked.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Akarlak, szeretlek
Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Ketten ültek...
Ketten ültek a tavaszban,
Csupán ketten,...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
|
