|
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Az ég felére árny tapad,
Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -
Maradj, maradj még, esti nap,
Ne múljon el minden, mi szép volt!
Bár vérünk lanyhul szüntelen,
A szívünk éppen úgy szeret még...
Ó te, utolsó szerelem,
Te mámor és reménytelenség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
|
