|
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!
Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.
Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.
Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Igy tesz majd az utód. Igy tett az ős.
A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!
Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.
Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
|
