|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Bukdácsolva …
Bukdácsolva is
hálás vagyok,
hogy felé
lejt...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Szerelmes vers
Hogy tartsam lelkemet, hogy lelkedet
ne...
» Pillanatok
Mióta tegnap megcsókoltalak
s te sóváran (de...
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
|
