|
Balzsamoztak az akáclevelek,
miket homlokod felövezni téptem,
nyugtalan cipőd ragyogott fehéren,
egész esténket bájjal töltve meg.
Eros szavára vetkőztettelek:
szoknyácska, nyílj meg! S diadalmas kéjem
sóhaja izzóit csípőid hevében,
nyögte a vén pad férfi-kedvemet.
E szürke estén éledt újra itt
az örök tavasz... S az árkocska, mit
a fáradtság vont szemeid alatt,
a félhomályban olyan volt, akár a
tavaszban egy kis könnyü fecske szárnya,
mely nézésed varázsán fönnakadt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kagylócskám bizsereg
Kagylócskám bizsereg, csak ha jól ráverek,
Úgy...
» Ős szavak titkát mormolja az éj
Egymást öleljük, ketten, összeforrva,
itthon...
» Tüzes seb vagyok
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és...
» Fülledt éjszaka
A biztosság, ez volt a legszebb
s a győztes,...
» Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló...
» Csókolj még, csókolj, egyre többet
Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet;
és...
» Ajkak és ölelés
Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken,...
» Tiltott szerelem
Az ég hajnali díszbe öltözött kútveder
dézsa...
|
