|
Kagylócskám bizsereg, csak ha jól ráverek,
Úgy tudok nyugalmat találni.
Az én kagylócskámnak kéne már egy gazda,
A hosszú böjtölés már nagyon zavarja,
S ha sokat áll, barna folt üthet ki rajta;
Szeretne már szolgálatba állni.
Az én kis kagylócskám tájéka bozótos,
Széltében-hosszában mindene bozontos,
Akár egy dúlt ördög, éppolyan loboncos,
Jól el kéne már a baját látni.
Csitt, lányom, tégy szépen lakatot a szádra,
A te kagylócskád meg várjon a sorára,
Ha eljön az idő a nagy megnyugvásra,
Lesz, aki meg fogja csupálni.
Anyám, hogy hallgassak én az ilyen szóra?
Nézd, mekkora már a mellem dombja,
Kagylócskám háta meg valóságos boglya,
Ugyan mire kellene még várni?
Akadnak szép számmal nálam is kisebbek,
Akik rég házasok, fiakat nevelnek,
Én meg az ökröket bámulva kesergek,
Hogy a ménkű jönne már beléjük vágni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ős szavak titkát mormolja az éj
Egymást öleljük, ketten, összeforrva,
itthon...
» Tiltott szerelem
Az ég hajnali díszbe öltözött kútveder
dézsa...
» Ajkak és ölelés
Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken,...
» Fülledt éjszaka
A biztosság, ez volt a legszebb
s a győztes,...
» Együttlét
Balzsamoztak az akáclevelek,
miket homlokod...
» Csókolj még, csókolj, egyre többet
Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre többet;
és...
» Két test
Két összesímuló test
van hogy két lomha...
» Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló...
» Tüzes seb vagyok
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és...
» Alig kér már szerelmet . . .
Alig kér már szerelmet,
Ritkán riad a rest...
|
