|
Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád, kezed,
mintha volnék a valahai félszeg,
szégyenkezőn lapít
bennem a szeretet,
mintha nem merné
nyíltan vallani,
hogy a legapróbb jelzés is, ami
a bőrfelszín alatt
rezdülve oda-vissza ér,
tartózkodó, de oly lebírhatatlan,
gyönyörűn elszakíthatatlan
kötődés, mint a testek
sikamlós-titkos útjain a vér
irama...
Fojtott néma, de
mozdulni, élni?
Nélküle,
nem tudnék lélegezni se.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Méz és csók
Kis méh! te a füvet, fát
S virágokat...
» Szonett egy színésznőhöz
A perzsa rabnőt pompásan játszottad:
rabszolgád...
» Fehér leányszoba
Már két hete udvarlok Alkippének
fehér...
» Csak a kereszten
A szerető s a szeretett
amikor izzó test a...
» Chanson a párizsi szépasszonyokról
Szeress brit dámát: régi lordok
utódját,...
» Nyolc sor
Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy...
» Pastorale
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két...
» Lankadtság
Szelíd légy, Kedvesem, szelíd, szelíd,...
» Add nekem a szemeidet
Add nekem a te szemeidet,
Hogy vénülő arcomba...
» Te vagy
te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
...
|
