|
A perzsa rabnőt pompásan játszottad:
rabszolgád lettem. Láthatatlan, éles
fogak martak belém. Szívem megolvadt.
Utat vesztettem. Szédülök, ha nézlek.
Attól félek, megtébolyít szerelmem.
Oly bestiális vágy fog el utánad,
oly szörnyű indulat, hogy nem is ember
vagyok már, de párzásra kész vadállat.
Mondjad, úrnőm, te földre szállott angyal,
ki összetörsz, hogy mit tegyek magammal?
Szoknyád szegélyéről a rózsaillat
velem maradt. Szólj, és embert ölök.
Engedd meg, hogy mint nyughatatlan csillag,
remegjek bűvös altested fölött.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak a kereszten
A szerető s a szeretett
amikor izzó test a...
» Lankadtság
Szelíd légy, Kedvesem, szelíd, szelíd,...
» Chanson a párizsi szépasszonyokról
Szeress brit dámát: régi lordok
utódját,...
» Lefojtott válasz
Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád,...
» Fehér leányszoba
Már két hete udvarlok Alkippének
fehér...
» Pastorale
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két...
|
