|
Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal kövezett idegen útról
amiről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyenge, -
megtérek ide reggelre melléd
nesztelen. Testem megrándúlva halk sóhajban
fogadja be a messzejárt utast, a lelket,
s feléd fordúl e földre vissza még nem vénült orcám
hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent
s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből,
mit magammal elhozhattam orozva néked onnan,
hol még erdőnyi terem belőle,
- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt,
első mosolyát a bús valóság nappalának
s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyönge.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» (ismeretlen)
A hogy szeretnek
S gyűlölnek a nők,
Abban...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» Távoli anyáknak
Napról napra és percről percre
Folyton csak...
» Álmot láttam...
Álmot láttam,
Álmot boldog szerelemről,
A'...
» Vándorlás, szemaforok, hidak
Mindnyájan párhuzamos utakon megyünk az...
» Nottingham Bettyhez
Szavam halvány igen
Lezengni bájidat,
Leány...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Feleség
Egyenes úton gördül életem ...
Hogy innom...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a...
|
