|
Hold voltál ott a holdsugárban. Oly sugárzó
és nagy, ahogy a gyűrött, feldúlt ágyból kikeltél,
hogy az alvó, homályos ágyruhák azt hihették,
egy ismeretlen napnak fényforrásai lettek.
A hálószoba csöndes ciszternaként derengett,
mely magába fogadta fénylő vizek varázsát.
Szelíd sugárban úszott egy-egy hullám lebegve,
mit karjaid vetettek meghalni a falakra.
Mikor végül felértél a kristályragyogásba,
amin a messzi hold már ábrándosan merengett,
te, hold a holdsugárban, lehanyatlottál újra,
túlcsordulva, kilobbant fénnyel az ágyra csendben.
S mi mindent nem hozott még nekem a hold ez éjben,
míg magányosan kúszott feljebb a néma fákon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél...
» Szerelmem, viziisten
Szerelmem szép viziisten,
viziisten távoli...
» Gyönyörű, gyönyörű
Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Vallomás
Hazug volt mind: a szó, kacaj,
A vig tekintet,...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Áradozás
Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod?...
|
