|
Hold voltál ott a holdsugárban. Oly sugárzó
és nagy, ahogy a gyűrött, feldúlt ágyból kikeltél,
hogy az alvó, homályos ágyruhák azt hihették,
egy ismeretlen napnak fényforrásai lettek.
A hálószoba csöndes ciszternaként derengett,
mely magába fogadta fénylő vizek varázsát.
Szelíd sugárban úszott egy-egy hullám lebegve,
mit karjaid vetettek meghalni a falakra.
Mikor végül felértél a kristályragyogásba,
amin a messzi hold már ábrándosan merengett,
te, hold a holdsugárban, lehanyatlottál újra,
túlcsordulva, kilobbant fénnyel az ágyra csendben.
S mi mindent nem hozott még nekem a hold ez éjben,
míg magányosan kúszott feljebb a néma fákon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmem, viziisten
Szerelmem szép viziisten,
viziisten távoli...
» Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél...
» Gyönyörű, gyönyörű
Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi...
» Te érdekelsz csak
Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad;
Nézésed...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Szerelmi pör
Édes leány, hamis leány,
Szivem panaszra kél...
» Menekülés
Első szeretőm: a szomoruság,
Akihez egyszer...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
|
