|
Hold voltál ott a holdsugárban. Oly sugárzó
és nagy, ahogy a gyűrött, feldúlt ágyból kikeltél,
hogy az alvó, homályos ágyruhák azt hihették,
egy ismeretlen napnak fényforrásai lettek.
A hálószoba csöndes ciszternaként derengett,
mely magába fogadta fénylő vizek varázsát.
Szelíd sugárban úszott egy-egy hullám lebegve,
mit karjaid vetettek meghalni a falakra.
Mikor végül felértél a kristályragyogásba,
amin a messzi hold már ábrándosan merengett,
te, hold a holdsugárban, lehanyatlottál újra,
túlcsordulva, kilobbant fénnyel az ágyra csendben.
S mi mindent nem hozott még nekem a hold ez éjben,
míg magányosan kúszott feljebb a néma fákon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmem, viziisten
Szerelmem szép viziisten,
viziisten távoli...
» Várlak
A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél...
» Gyönyörű, gyönyörű
Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» A gyászoló nő
Feketében jár az utcán,
Feketében, gyászosan:
H...
» Menekültem előled:
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos...
» A hosszú csók
A hosszú csók, az gyilkolás,
vájkálás agyban és...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
|
