|
Nincs zene miről ne jutnál eszembe.
Nincs vers, mitől ne szökne könny szemembe.
Miért térsz mindig vissza hozzám?
Mint mikor a partot várja a hullám...
Várt hajód mikor beér kikötőmbe,
Te újra vitorlát bontasz a végtelenbe.
Mindig nagyon várlak, de folyton csak sietsz.
Bár oda mennél ahová magaddal vihetsz...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elhagyott nő
Tévedsz, ha azt hiszed: elnyelt a távol,
és...
» Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» Kegyvesztett bűbáj
Nem kell már, csak aminek neve van
s pontosan...
|
