|
Igen, szeretsz. Kedves vagy, drága szentem.
De vannak olykor oly
napok, mikor kifáraszt, izgat engem,
hogy így kislánykodol.
Mindig kacagsz, viccelsz, hát ne bolondozz,
és végre légy komoly!
Nem jól vagyok ma este. Semmi fontos!
Csak ideges. Hisz láthatod. Unalmas.
És sírni tudnék mindenért. Na hallgass!
Folyton csevegsz-fecsegsz, izegsz-mozogsz, le-fel,
kedves madárszavad fáj és úgy ingerel.
Te tán oly rózsa vagy, melyen nincsen tövis?
De hogyha nem bírom: aztán törődöm is...
Minek meredsz így rám? Hát nem oly nagy dolog.
Dehogy haragszom rád! Dehogy! Azt gondolod?
Látod: beszélgetek, nyugodtan, hidegen.
Mégis, mi a bajom? Mi? Hát az idegem.
Aztán meg az idő. Az a baj itt.
A bosszuság, a fáradtság, a lárma...
De az istenre kérlek, legalább ma
ne rakd ki nékem a kalapjaid!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép...
» Magammal cipelem a szívedet
Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben
cip...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Mulandóság
Tél van, hólepte szép fehér hideg tél,
elmúlt a...
» Nyár
A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek.
(Anná...
» Elpártolt liliomszál
Liliomszál, liliomszál,
Idegenhez mért...
» Azokon a szép kék hegyeken túl
zokon a szép kék hegyeken túl
Fogsz te élni,...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
|
