|
Igen, szeretsz. Kedves vagy, drága szentem.
De vannak olykor oly
napok, mikor kifáraszt, izgat engem,
hogy így kislánykodol.
Mindig kacagsz, viccelsz, hát ne bolondozz,
és végre légy komoly!
Nem jól vagyok ma este. Semmi fontos!
Csak ideges. Hisz láthatod. Unalmas.
És sírni tudnék mindenért. Na hallgass!
Folyton csevegsz-fecsegsz, izegsz-mozogsz, le-fel,
kedves madárszavad fáj és úgy ingerel.
Te tán oly rózsa vagy, melyen nincsen tövis?
De hogyha nem bírom: aztán törődöm is...
Minek meredsz így rám? Hát nem oly nagy dolog.
Dehogy haragszom rád! Dehogy! Azt gondolod?
Látod: beszélgetek, nyugodtan, hidegen.
Mégis, mi a bajom? Mi? Hát az idegem.
Aztán meg az idő. Az a baj itt.
A bosszuság, a fáradtság, a lárma...
De az istenre kérlek, legalább ma
ne rakd ki nékem a kalapjaid!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én kedves violámnak...
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
» Most a szív
Most a szív nyugodni vágyik,
Szenvedélye...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Te is tudod
Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Szív
A szivet nem lehet behunyni,
Szegény sziv,...
» Vágy
Hol vagy fennrepeső szép pillangója velőmnek?
me...
|
