|
Igen, szeretsz. Kedves vagy, drága szentem.
De vannak olykor oly
napok, mikor kifáraszt, izgat engem,
hogy így kislánykodol.
Mindig kacagsz, viccelsz, hát ne bolondozz,
és végre légy komoly!
Nem jól vagyok ma este. Semmi fontos!
Csak ideges. Hisz láthatod. Unalmas.
És sírni tudnék mindenért. Na hallgass!
Folyton csevegsz-fecsegsz, izegsz-mozogsz, le-fel,
kedves madárszavad fáj és úgy ingerel.
Te tán oly rózsa vagy, melyen nincsen tövis?
De hogyha nem bírom: aztán törődöm is...
Minek meredsz így rám? Hát nem oly nagy dolog.
Dehogy haragszom rád! Dehogy! Azt gondolod?
Látod: beszélgetek, nyugodtan, hidegen.
Mégis, mi a bajom? Mi? Hát az idegem.
Aztán meg az idő. Az a baj itt.
A bosszuság, a fáradtság, a lárma...
De az istenre kérlek, legalább ma
ne rakd ki nékem a kalapjaid!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy csókodért
Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
» Kár volna értted
Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Örök harc és nász
Én asszonyom, be jó, ha bántlak:
Mea-kulpázok,...
» Én nem vagyok egyedül
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre...
» Álmok asszonya
Ki vagy, honnan jössz, szép, sápadt asszony,
Kiv...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Messziről
Reggel van, ágyamon ülök,
de enyém messze...
|
