|
Igen, szeretsz. Kedves vagy, drága szentem.
De vannak olykor oly
napok, mikor kifáraszt, izgat engem,
hogy így kislánykodol.
Mindig kacagsz, viccelsz, hát ne bolondozz,
és végre légy komoly!
Nem jól vagyok ma este. Semmi fontos!
Csak ideges. Hisz láthatod. Unalmas.
És sírni tudnék mindenért. Na hallgass!
Folyton csevegsz-fecsegsz, izegsz-mozogsz, le-fel,
kedves madárszavad fáj és úgy ingerel.
Te tán oly rózsa vagy, melyen nincsen tövis?
De hogyha nem bírom: aztán törődöm is...
Minek meredsz így rám? Hát nem oly nagy dolog.
Dehogy haragszom rád! Dehogy! Azt gondolod?
Látod: beszélgetek, nyugodtan, hidegen.
Mégis, mi a bajom? Mi? Hát az idegem.
Aztán meg az idő. Az a baj itt.
A bosszuság, a fáradtság, a lárma...
De az istenre kérlek, legalább ma
ne rakd ki nékem a kalapjaid!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Titoktartás
Szived mélyébe rejtsd szerelmi
Gyönyöröd,...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Szerelem
Minden érzésünknek anyja a szerelem,
Ez olly...
» Miért hagytál el, hogyha kívánsz...
Igaz-e, hogy érezlek most is,
Amikor messzire...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» Részem lettél
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Pipacsok
I.
Fel ne rezzentsd álmiból
Elmerengő...
» Szerelem nélkül
Élni mit ér, mi öröm van arany Szerelem tüze...
|
