Igen, szeretsz. Kedves vagy, drága szentem.
De vannak olykor oly
napok, mikor kifáraszt, izgat engem,
hogy így kislánykodol.
Mindig kacagsz, viccelsz, hát ne bolondozz,
és végre légy komoly!
Nem jól vagyok ma este. Semmi fontos!
Csak ideges. Hisz láthatod. Unalmas.
És sírni tudnék mindenért. Na hallgass!
Folyton csevegsz-fecsegsz, izegsz-mozogsz, le-fel,
kedves madárszavad fáj és úgy ingerel.
Te tán oly rózsa vagy, melyen nincsen tövis?
De hogyha nem bírom: aztán törődöm is...
Minek meredsz így rám? Hát nem oly nagy dolog.
Dehogy haragszom rád! Dehogy! Azt gondolod?
Látod: beszélgetek, nyugodtan, hidegen.
Mégis, mi a bajom? Mi? Hát az idegem.
Aztán meg az idő. Az a baj itt.
A bosszuság, a fáradtság, a lárma...
De az istenre kérlek, legalább ma
ne rakd ki nékem a kalapjaid!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fátyol Féltésemnek fátyolával
Édes arcod hadd fedem...
» Májusi rózsa Lásd májusban, amint ágán virít a rózsa:
pompája...
» Lélekszirteken A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak,...
» Melletted Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Megálmodtam... Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Káprázat Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint...
» Boldogtalan vagyok... Boldogtalan vagyok,
Mert nagyon szerettem.
Kere...
» Brilliáns Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Te is tudod Esik eső
Szakad, szakad
Szeretnélek
De nem...
» Kit egy szép leány nevével szerzett Siralmas nékem idegen földen
Már...
|