|
Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.
Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.
Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hozzád mindenkiért
A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas...
» Mi ketten
Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Esthajnal
Bájló aranyfény
Csillog szelíden
A reszkető...
» Szeretlek, szeretlek...
Szeretlek, szeretlek,
Hej de mindhiába!
Madár...
|
