|
Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.
Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.
Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi ketten
Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú...
» Hozzád mindenkiért
A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» Metamorfózis
Midőn a lányka csak menyasszony,
Még csupa...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Milyen furcsa álmam...
Milyen furcsa álmam volt az éjjel!
Lyányka, te...
|
