|
Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.
Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.
Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi ketten
Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú...
» Hozzád mindenkiért
A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas...
» Ad notam W.S.
Álmod ajtajában álldogálsz,
álmod ablakában...
» Káprázat
Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» A jegenyeakác tövében
Egy jegenyeakác tövében álltam.
Nagy zizegő...
|
