|
Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.
Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.
Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hozzád mindenkiért
A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas...
» Mi ketten
Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú...
» Érezni a szád
Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Óh jaj nekem!
Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most...
» (ismeretlen)
Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni...
|
