|
Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.
Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.
Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi ketten
Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú...
» Hozzád mindenkiért
A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Arany az arannyal
Arany az arannyal, ezüst az ezüsttel
kapcsolódik...
|
