|
Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,
S ah, képed minden este, minden reggel
Felém leng a két hajnal szárnyain.
Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain
Mosolyogva jöttél lángoló szemekkel,
De most borongasz barna fellegekkel,
Mint búcsúzó hölgy férje karjain.
Idv néked így, ha mindent elvesztettem,
Ha tengerhabként duzzad bánatom,
Ne legyek elhagyatva, légy mellettem.
Ím újra vészek árján hányatom,
Süvöltve röppen a vihar felettem,
S remegve száll rád végpillantatom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Költői ábránd volt, mit eddig érzék...
Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői...
» A szerelemhez
Még egyszer, szerelem!
Érezzem lángodat,
Még...
» Valaki, valaki emleget
Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon...
» Utánad kószálok
Utánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész...
» Pillád szendergősre simítom
Pillád szendergősre simítom,
ajkad szunnyadón...
» Szerelmes vers
Szívem dobog
Csak az boldog
Ezt én nem...
» Erdei szerelem
Sötétedik… láthatatlan tücskök ültek ki...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
|
