|
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél távolibb és édesebb szemed sem,
Arcod, melyet a nap aranyfénnyel szegett -
Mosolygó és hazug ajkadtól is menekszem.
Csak menj, ma este hagyd magára vágyamat,
Mi rajtad izgató gyönyör volt - szenvedés lett.
Távol meleg, csalárd karodtól, szép, szabad
Mezőn szunnyadjak el, hol mentaszag becézget.
S feledve mind a kínt, mi tőled rámszakadt,
Hunyt szemmel hallgatom, unt ésszel, bölcs szivemmel,
A fénybe és árnyba vont ezüst bükkök alatt,
Midőn a lomb között halk szél fuvalma leng el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Népdal
Elmennék én innen messze, messze,
Sohse jönnék...
» Összetört szivem...
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért...
» Nem engedték...
Nem engedték hogy megcsókoljam,
mikor hosszú...
» Dobd el!...
Dobd el a cigarettát!
most már hadd szíjja...
» Bucsú
Add még a kis kezet
Forrón hadd csókolom,
Oh!...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
|
