|
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél távolibb és édesebb szemed sem,
Arcod, melyet a nap aranyfénnyel szegett -
Mosolygó és hazug ajkadtól is menekszem.
Csak menj, ma este hagyd magára vágyamat,
Mi rajtad izgató gyönyör volt - szenvedés lett.
Távol meleg, csalárd karodtól, szép, szabad
Mezőn szunnyadjak el, hol mentaszag becézget.
S feledve mind a kínt, mi tőled rámszakadt,
Hunyt szemmel hallgatom, unt ésszel, bölcs szivemmel,
A fénybe és árnyba vont ezüst bükkök alatt,
Midőn a lomb között halk szél fuvalma leng el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy lány felett
Kórágyon fekszik a' leány,
Virág között olly...
» Szélmalom
Forog a szélmalom négyes vitorlája,
Hüvös esti...
» Mutamur
Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» Tavaszkor
Mikor az égen
Mosolygón, szépen
Tavasz sugára...
» Szerelem és ravatal
Ha durcás kis arcod
Egészen az arcomra
Fekteted...
» Népdal
Elmennék én innen messze, messze,
Sohse jönnék...
|
