|
Volnék bár hegyeken lebegő szél, messze röpűlnék,
Messze, hol érzelmim kínja nem érne utól.
Volnék bérczi patak, lerohannék sziklatetőkről,
S eltűnném a nagy tengerek árja közé.
Lomb vagyok; a szerelem szép fáján hervadozó lomb,
Melyet hűtlenség játszi fuvalma letört.
Míg lebeg a hegyi szél s lezuhog vigan a patak árja,
Száradok én; a bú lassú halállal emészt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Benyujtottam...
Benyujtottam a kalapom
Egy kis lánynak az...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Képzelt képzeleteddel
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
|
