|
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,
Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,
Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.
Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,
S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,
Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Virágének
Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
vilá...
» Szerelmi viszály
Eredj, ne lássam itt többé tekinteted,
Az éjnél...
» Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
...
» Messziről
Reggel van, ágyamon ülök,
de enyém messze...
» Valódi élvezet
S ha ád az ég egy édes órát,
S beszélhetünk...
» Egy csókodért
Elmúlt a régi, tiszta vágy,
Amellyel egykor...
|
