Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,
Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,
Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.
Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,
S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,
Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kibékülés A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» Levél Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson...
» Tudod... Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek...
» Sonett - egy sanszonett-ről Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» A bosszús szerelem Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» Szerelem? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni...
|