Ó, vakon vágyódó emberi szív! - Tovább, tovább - mondogatja, és fut a szépség után, bárhol legyen... | A legfőbb boldogság, a legkötőbb,
a legodaadóbb, istenitőbb,
az, amely úgy hív, hogy borzongsz... | Enyém az álmok mesepalotája,
enyém a tavasz csoda-zenéje,
amit szívembe belemuzsikál...
s... | Nem hallod te már
fáim susogását
rigóim füttyét
macskám dorombját
ajtóm nyikordulását
nem... | A szerelem a vágy, amit a fantázia dagaszt. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel. | A férfiak könnyebben megbocsátanak a vetélytársnak, mint a hűtlennek, a nők viszont jobban gyűlölik... | | Hogyha a sors vad szele
Kietlen tájra fúj,
Szerelmem oda is követ,
Vedd szívem zálogul. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
A házas ember csak hűségben lehet igazán ember és igazán boldog. | A piperés Tavasz - megannyi ringó
Szép lány között, aki akár a bimbó.
Nézd mindjüket, figyeld, ne... | Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
A szerelem az adni tudás képessége nélkül olyan, mint egy kert, amelyben nincs virág. Én minél... | Változandó minden idelenn,
Csak a mi szerelmünk végtelen. | Olyan a szerelem, mint folyó örvénye:
Megtörik azon a csillagoknak fénye,
Mig a tövises galyt,... | A bánatom sírnám el - csak tenéked,
hogy te szeress, hogy te is sírj miattam
egy fülemülefüttyös... | Szeretlek. Most még igen, de holnap
lehet, hogy már égve gyűlöllek.
Leselkedik a... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod. | Elképesztő, hogy a férfiak milyen tökfejűek. Hihetetlen. Ez újra és újra meglep. Azt még csak... | Ah! csábító szerelmek kínjai
sodortak felém napot, éjszakát -
egymáshoz futni vagy... | Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb? | Elkopik az ember,
Elvásik az élet,
Édes szerelemmel
Én már sohse élek. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|