| A szerelem boldogsága: annak örülni, ami előttünk van; ha csak egy pillantás is az. | Nem valamilyen rettenetes önzés a hűség, önzés és hiúság, mint az emberi dolgok és igények többsége az életben? | Az élet teljessége és megközelíthetetlen titka, feledtető rejtek a halál ellen, hajszolni az... | A magányosságunk titka, az elkülönülésünk előkelősége. | A jó cselekedet, amely két lényt eggyé forraszt, ugyanolyan rejtelmes és ritka égi szenvedély, mint... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Az asszonyok a szerelemnek két módját ismerik, amelyek egyébként egymásból is fakadhatnak. Vagy... | Ha orvul letaszítanál egy szakadékba, a biztos halál előtt is csak a tiéd és az irántad érzett... | | Ha senki más nem törődik is velem, én törődöm magammal. Minél társtalanabb, minél magányosabb... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Oh, csak egyszer mondhatnám ki,
hogyan szeretlek s te csak egyszer is
megérthetnéd szavaimat. | Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem. | Szerettem. Milyen szerelem volt. Sem illata, sem fénye nem volt. Kínzó, hideg érzés, névtelen... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Nincs is a földön olyan szerelem, hogy mind a ketten egyformán szeressék egymást. | Tizenkét sűrü oldal!
Egész kis kézirat!
Nem írják ennyi sorral,
hogy: elbocsájtalak! | Egyetlen férfi sem ütközik meg azon, ha egy másik férfi szemet vet szerelme tárgyára. Egyedül a nő... | Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten;
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú... | A magány az elmének az, ami a diéta a testnek. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja. | Helytelen azt hinnünk, hogy a szerelem hosszas együttlét és kitartó udvarlás gyümölcse. A szerelem... | Nélküled, mint az olló egy fele
- van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit... | Énnekem már nem fáj semmi,
És örömet semmi nem ád.
Csak emléked fáj még... oh hogy
Örökké... | Olykor az ember maga sem tudja, szerelmes-e hát, vagy csak a mirigyei követelőznek, de van ennek... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
