|
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nők
Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a...
» Vén faun üzenete
Bús maskarája a világnak,
Apolló, a faun-mezű:
...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán
Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
|
